A tapasztalatról

Van az úgy, hogy a helyismeret a legfontosabb. Megmentheti a vezetőt a kudarctól.

Ha tudjuk, hogy az adott gazdasági környezetben ki és mi hogyan működik, félig már győztünk is. Az avatatlan szem előtt rejtve maradnak a csapdák, de aki tudja, hogyan lavírozzon az adott közegben, az nem véti el a lépést. Hasonlíthatjuk ezt ahhoz a tapasztalati tudáshoz is, amelynek birtokában a révkalauz a nyílt tengerről a kikötőbe vezeti az óriási tengerjáró hajót anélkül, hogy az nekiütközne a vízszint alatt meredező szikláknak.

A rutin évek alatt alakul ki, és általában hátránynak tekintik: a megújulás képességének ellenpólusaként szokták megnevezni. Szerintem pedig inkább hasznos. Segít eligazodni, gyorsan átlátni szövevényes helyzeteket, bonyolult érdekviszonyokat. Olyan alap, amelyre a tapasztalt vezető támaszkodhat, vagy – képletesen szólva – ugródeszkának használhatja. Nemcsak az a vezető, aki tartósan irányít egy részleget és egy csapatot, hanem az interim menedzser is. „Már megvolt” – ez az érzet fokozza a menedzser magabiztosságát, és ezzel javítja a siker esélyeit.