A friss nyugdíjasok felértékelődnek

A friss nyugdíjasok felértékelődnek

Ki ne emlékezne a szakmában arra a megbízásra, amikor olyan marketinges vezető keresésével bízták meg a fejvadászt, aki legfeljebb harminc éves – de legalább tizenöt éves gyakorlattal rendelkezik? Nos, hozzánk az utóbbi években egyre többen már azzal a kéréssel fordulnak, hogy „ideális lenne egy friss nyugdíjas”. Nincs ebben némi ellentmondás?

Először arra gondoltam, hogy a megbízó talán költséget akar megtakarítani így, de a sokadik megbízás után kezdtem alaposan végiggondolni a lehetséges okokat.  Íme, mire jutottam:

  • Alapvető fordulatot hozott a konjunktúra erősödése.
  • A 30-40 éves, nyelvet beszélő műszaki menedzserek közül sokan külföldre mentek dolgozni.
  • Valamelyest emelkedett a bérszínvonal.
  • Termelni kezdenek az újonnan létesülő külföldi beruházások.
  • Kitolódott a várható élettartam.
  • Jelentősen megnőtt a hasznos elfoglaltság iránti igény az érett korúak körében.
  • Előnyös, könnyített vállalkozási adózások (pl. KATA) választhatóak.
  • A létszámcsökkentést a cégek néha gépiesen, a fűnyíró elv szerint hajtják végre.

Ha mindezt elfogadom, akkor itt a felértékelődés:

  • Hatvanöt évesen jelentős tapasztalatok birtokában van egy szakember, egy vezető.
  • A nyugdíjba vonulás nem jelenti azt, hogy az illető meggyengült volna fizikai vagy szellemi értelemben.
  • A nyugdíj nem más, mint egy biztosítási esemény fordulópontja.
  • Nem minden nyugdíjast elégít ki a rózsák rendszeres metszése vagy a séta az unokákkal.
  • A hasznos elfoglaltság iránti igény és vágy eddig is sokakban megvolt.
  • A társadalom kezdi felismeri, mekkora felhalmozott értéket veszít el, ha lemond a nyugdíjasok foglalkoztatásáról.

Mindebből sok és érdekes következtetés vonható le, amit az olvasóra bíznék. Itt és most elégedjünk meg annyival, hogy kimondjuk: a magyar gazdaság mai helyzetében érdemes félretenni az előítéleteket, és a nyugdíjasokra mint valódi erőforrásra tekinteni.