Megbízónk, egy USA-beli családi vállalkozó Nyugat-Európából telepítette át termelését, ami aránylag kevés tényleges ipari gyártást, viszont annál több csomagolást és logisztikát jelentett. Innen kívánta ellátni egész Európát, és részben megoldani az alapanyag-beszerzést is.
Akkor fordultak hozzánk, amikor már 3 hónapja az új helyükön üzemeltek a gyártósorok, de a kapacitáskihasználás nemhogy a már korábban is kevésnek tartott 80%-ot nem érte el, de 60% fölé is nehezen mozdult. A piac igényelte a terméket, de félő volt, hogy a vevők elfordulnak, ha rendszeresek lesznek a késések.
Interim menedzserünk korábban élelmiszeripari multinál és kisebb-nagyobb hazai cégeknél szerzett gyártási, minőségügyi és első számú vezetői tapasztalatokat. Itt kifejezetten a termelési anomáliák megszüntetése és a kapacitáskihasználtság tartós, 90% feletti elérése volt a cél. A tulajdonos, és az általa hozott minőségbiztosítással foglalkozó kolléga nem beszélt magyarul, az ügyvezető pedig a korábbi kelet-európai kereskedő lett.
Az interim menedzser a számára kitűzött fő cél elérése érdekében nem kellett tekintettel legyen a körülményekre, és mindent alárendelt a logisztika által diktált termékösszetétel minél gyorsabb előállításának. Konfliktusokat vállalt fel szinte mindenkivel, de a tulajdonossal megérttette, hogy e nélkül lehetetlen a gyors változás. Az első hónap után a megbízó még nem volt biztos benne, hogy jól választott, de a harmadik hónap végén már mosolyogva mesélte, hogy miket csináltak együtt. Az ötödik hónapra gyakorlatilag elértük a kitűzött célt, így interim menedzserünk teljes körű projektvezetőként egy újabb gépsor áttelepítésének feladatait is megkapta.
Az eredetileg hat-nyolc hónapra tervezett munka a hatodik hónap végén odáig jutott, hogy a megbízó interim menedzserünket immár ügyvezetőként kívánta tovább foglalkoztatni. A kölcsönösnek mutatkozó igénynek nem tudtunk és nem is akartunk ellenállni.
